10 dolog, ami megváltozik számodra, amikor elveszíted a szüleidet

Ápr 02, 2019 by apost team

Amíg túl késő nem lesz, nem igazán döbbenünk rá, hogy szüleink is csak emberek. Gyermekként legyőzhetetlennek látjuk őket. Aztán felnövünk, és egy kicsit talán megfeledkezünk róla, hogy felettük is eljárnak az évek.

Mire észbe kapunk, gyerekkorunk hőseiből idős emberek lesznek, akikre szinte rá sem ismerünk. Félünk kimondani, de tudjuk, hogy eljön a nap, amikor már nem lesznek itt.

Sok minden van, amit jó lett volna elmondani akkor, mikor a szüleid még hallhatták volna. Az alábbiakban 10 dolgot gyűjtöttünk össze, amivel a szüleid halála után szembesülsz. Tanulj ebből, és változtass most - ne várd meg azt, amikor a szüleid már nem értékelhetik.

apost.com

Senki más nem fog annyira feltétel nélkül szeretni, mint ők. Akárhányszor is érezted úgy, hogy ítélkeznek rólad, hátat mégsem fordítottak soha, igaz? Mindig fintorogtunk egyet, amikor azt mondták: "Én csak a legjobbat akarom neked." Aztán rájössz, hogy komolyan így gondolták.

Valósággal belebetegszel, és mindennél jobban vágysz rá, hogy anyu és apu még mindig itt legyen, főzze a finom levest és törődjön veled.

Mindazok a családi fotók, amik már nem készülnek el; a vakációk, amiket már nem töltötök együtt ... gondolataid akörül forognak, mennyi mindent nem fogtok már közösen megélni.

Bármit megadnál azért, hogy még egyszer felhívjon az anyukád, és rágja a füledet valami miatt.

Néha még éppúgy elfog a sírás, mint aznap, amikor elmentek. A fájdalom idővel változik, de teljesen soha nem múlik el.

Irigyled azt, aki karácsonykor még hazalátogathat a szülői házba. Magadban mindennek elmondod azokat, akik siránkoznak, hogy már megint a szüleikhez kell utazniuk.

Még ha van is párod és gyermekeid, az anyák napja, apák napja, a karácsony és más ünnepek egy kicsit üresebbnek érződnek.

Szüleid életéről kiderülnek olyan részletek, amelyek miatt kissé kényelmetlenül érzed magad. Rájössz, hogy ők is emberek voltak, nem pusztán a te szüleid - és ezt kicsit nehéz kezelned, amikor már nem beszélheted meg velük.

Néha előveszed a telefonod, és már hívnád is őket - aztán jön a felismerés, hogy már nincs kit.

Ez az iróniája annak, amikor elveszítünk valakit. Akkor ébredünk rá igazán, hogy mennyire szerettük, amikor már nincs velünk.

Ha elvesztetted a szüleidet, pontosan tudod, milyen érzés az, hogy nap mint nap hiányoznak számodra. Talán már nincsenek velünk, de benned mindig továbbélnek. Miközben felnövünk és szüleink idővel - valakié hamarabb, valakié később - elmennek, mi magunk is megváltozunk. Megtanuljuk kiélvezni azokat az apró pillanatokat, amelyeket a saját gyermekeinkkel töltünk, és remélhetőleg ezek az emlékek nekik is vigasztalást jelentenek, ha majd valamikor ők járnak a mi cipőnkben. Te mit tanultál a szüleid elvesztéséből? Mesélj nekünk róla - ezt a cikket pedig küldd tovább barátaidnak, hogy ne feledjék kimutatni a szüleik iránti szeretetüket, amíg még lehetséges.