Egy szülőt elveszíteni maga a pokol, szóval ne mondd nekem, hogy 'tedd túl magad rajta'

Feb 21, 2019

Megcsörent baljós módon a telefon, a hívás az intenzív osztályról érkezett, ahol édesapám haldoklott, tényleg azt hittem ez volt a legszörnyűbb részén túl vagyok. Hónapokon keresztül készültem a fejemben és a szívemben erre a napra. Kilenc hónappal ezelőtt tudtuk meg, hogy édesapám gégerákos. A kemoterápiák, kórházi felvételek, orvoslátogatások és szívfájdalmak örvényének közepén találtuk magunkat. Tudtuk, hogy az elkerülhetetlen végzet pallósa bármikor lecsaphat. Tudtuk, hogy a rák nyerésre áll, és elveszítünk egy szeretett édesapát és nagypapát.

Tudtuk, hogy haldoklik. Felkészültünk rá, hogy a ráktól megfáradt testét nyugovóra helyezzük utoljára.

Nem voltam a közelében, amikor a nővér felhívott telefonon, és közölte, hogy elhunyt. Több, mint 3000 km távolságból érkezett a hívást. Sóhajtottam, és enyhe megkönnyebülést éreztem, hogy édesapám nem érez fájdalmat többé. Békében nyugodhat.

A gyászom igazából még csak most vette kezdetét. Sok fájdalmas, szívszaggató, de még csodálatos dolgokon mentem keresztül. Váltották egymást a különböző stádiumok.

Talán neked fel sem tűnne, de az édesapám már több, mint öt évvel ezelőtt elhunyt. De egy nap sem telik el azóta, hogy ne gondolnék rá, hogy ne töltene el fájdalommal hiánya, hogy ne járna rajta az eszem. Amikor valamin elgondolkodom, például a kislányomon, aki sikereket ért el, jó jegyet kapott az iskolában, gyakran azon kapom magam, hogy szeretném ezeket megosztani vele, de már nem lehet.

Nem, nem vagyok túl a gyászon. Nem is lehetek túl soha ezen a fájdalmon.

Nagyon hálás vagyok ezért.

Néhány ember a gyászt "folyamatnak" tekinti, mások azt mondják, hogy "stádiumokból" áll. De én nem értek ezzel egyet. Mindkettő megközelítés szerint a gyász, mint folyamat egyszer végetér, ami egész egyszerűen nem igaz.

Nem úgy történik, hogy “Igen! Mai naptól kezdve többet nem fog hiányozni az édesapám .”

Ez nem így működik.

A fájdalmam nem fog megszűnni a közeljövőben. Szeretném, ha az emberek nem mondanák nekem többet, hogy lépjek túl rajta

Őszintén szólva, nem sajnálom, hogy más ember lettem édesapám halála után. Sokkal jobban kezelem azokat a barátaimat, akik a saját veszteségeikkel néznek szembe. Feltűnt, hogy a temetési csokrok tucatjai a szemétben végzik a szertartás után, ezért én inkább bort viszek.

Inkább felajánlom a segítségem egyéb ügyek elintézéséhez, minthogy egy újabb adag ételt vigyek. Sokkal inkább empatikussá váltam.

A körülöttem lévő idegenekkel is kedvesebb vagyok. Ha egy pénztáros nem olyan kedves, mint ahogy azt elvárná az ember, akkor letudom azzal, hogy valószínűleg csak rossz napja van. Emlékszem, régen a bevásárlás közben pánik rohamok törtek rám, és ki kellett mennem a boltból. Soha nem tudhatod, hogy min megy keresztül a másik, szóval én megtanultam az a legjobb, ha kedves vagy mindenkihez.

Még kedvesen sem kérdezek meg a szülői értekezleten egy ismerőst, aki elvesztette az édesanyját, hogy hogy van. Annyit mondok neki inkább csak, hogy a "halál szívás". Pontosan ennyit kellett hallanom nekem is, amikor elhuny az édesapám. Halálával merészebb nő lettem, aki kevésbé szűri a társas kapcsolatait aggodalmai miatt.

Soha nem fogom azt mondani, hogy "Jobb neki ott" vagy "Isten szeretettel várta" egy olyan embernek, aki iszonyatos fájdalmon megy keresztül. Néha jobb, ha csak csendben, szavak nélkül támogatod azt az embert, aki éppen megkűzd a halállal, ez a legjobb, amit tehetsz.

Apró, egyszerű dolgok, mint például elszaladni a boltba, vagy elhozni a gyereket az iskolából a legjobb módja, hogy segíts a nehéz időkben. A gyász alatt megtanultam, a szavak nem mindig segítenek.

Most beléptem az "elvesztettem egy szűlőmet" csoportba. Mindannyian éljük tovább csendesen az életünket megkűzdve a fájdalommal, ami nem múlik el egyhamar, ahogy azt az emberek gondolják.

Szóval kérlek, könyörgöm neked. Ne mondd többet, hogy “tedd túl magad rajta.” Nem fogom és nem is akarom.

Te mit gondolsz erről? Tudjuk, hogy a halál nehéz ügy, szóval írd meg véleményed a kommentben. Aztán küldd tovább a családodnak és barátaidnak, talán nekik is el kellene olvasniuk ezt.