Az egyedülálló apa örökbe akarja adni 2 éves gyermekét, hogy ne 'nehezteljen' rá

Máj 07, 2019

Egyedülálló szülőnek lenni nehéz. A dolgok még nehezebbek, ha még te is nagyon fiatal vagy, amikor gyereket vállalsz. Egy 23 éves édesapa egyáltalán nem volt felkészülve az apaság kihívásaira, de mindenképpen helyesen akart cselekedni.

Most már nagyon bánja, hogy nem él társasági életet, és hogy fia miatt nem vállalhat több feladatokat a munkában. Frusztrált amiatt is, hogy soha nincs elég ideje elmenni randevúzni.

Arra a következtetésre jutott, hogy úgy oldhatná meg a problémáit, ha örökbe adná a fiát és tudni akarta, hogy mit gondolnak erről az emberek.

A reddit bejegyzésében azt írja az apa, hogy ő volt az, aki könyörgött a főiskolai barátnőjének, hogy tartsa meg a gyereket, amikor kiderült, hogy teherbe esett. Azt mondta, hogy teljes felelősséget vállal a babaért.

Azt is leírta a bejegyzésben, hogy 2016-ban a barátnője teherbe esett és abortuszra akart menni. Keresztényként az apa nem akarta, hogy ez megtörténjen. Abban az évben végezte el az iskolát és már volt egy jól fizető állása is, ahova az iskola után felvették. Szóval úgy gondolta, hogy képes lesz felnevelni a gyermekét.

Úgy döntöttek, hogy megtartják a kisbabát és a fiú fogja nevelni, mert a lány nem akart ilyen fiatalon anya lenni. Miután a baba ősszel megszületett, az édesanya hazament a szülővárosába, a baba pedig az édesapával maradt. Ekkor mindketten 21 évesek voltak.

Két évvel később az apa rendkívül fáradt volt és azt érezte, hogy nagyon eltávolodott a világtól. Amikor nem dolgozik, akkor a fiával van és nincs ideje semmi vagy senki másra. Amikor van egy kis szabadideje, azt a fiával tölti és gyerekjátékokat játszanak.

Azt mondta: "Csak túl fáradt vagyok és nagyon távolinak érzem magam a világtól. Az egyetlen barátom a fiam, nincsen semmi szabadidőm a munkám és közte."

Amikor édesanyja meglátogatja, akkor van egy kis ideje saját magára. Azonban nem gondolja, hogy ez elég lenne. Az édesapa továbbra is ugyanazon a munkahelyen és ugyanabban a pozícióban dolgozik, mint amikor elvégezte az iskolát. A szülői felelősség miatt nem tudott feljebb lépni a ranglétrán. Azok a kollégái, akik utána érkeztek már mind magasabb pozícióban vannak, és csak egy enyhe fizetésemelést kapott az elmúlt két évben. Mindennek tetejébe azt gondolja, hogy senki nem akar randizni egy 23 éves férfival, akinek már van gyereke.

Az egyetlen módja, annak hogy meggyőzze a barátnőjét arról, hogy tartsa meg a gyereket az volt, hogy teljes felelősséget vállal érte. Nem engedhette az abortuszt úgy, hogy tudott segíteni. Két évvel az egyesség megkötése után az apa elkezdte megbánni azt. Azt kívánt, hogy úgy élhessen, akár egy normális 23 éves férfi.

Elkezdett azon gondolkodni, hogy talán jobb lenne a fiának egy új apával és anyával élnie egy stabil otthonban. Az apa írt egy közösségi média posztot arról, hogy üresnek és magányosnak érzi magát.

Észrevette, hogy elkezdett neheztelni a fiára, és nem akarta, hogy ez megtörténjen. Jobban akarta azt, hogy apa legyen egy szerető gyerekkel, mint bármi mást, de az elmúlt két év megmutatta, hogy nem képes azzá az apává válni, akivé szeretett volna.

Ez az apa kikérte az olvasóinak a véleményét. Biztos akart lenni benne, hogy a fia egy stabil otthonba kerül, és nem egy árvaházba. Azért tétovázott még, mert ő és a fia kötődnek egymáshoz és ha lemond róla, azzal fájdalmat fog neki okozni. A férfi édesanyja is nagyon kötődik az unokájához, így neki is fájna.

Az apa arra kért mindenkit, hogy olvassák el a posztját és írjanak róla véleményt. Hitt benne, hogy tényleg jó dolog az, amit csinál, mert a fia nem tud majd felnőni olyasvalakivel, aki mindig magányosnak és üresnek érzi magát.

Senki nem értett vele egyet.

Az apa az alábbi választ írta:

"Azt gondolom, hogy túl sötéten láttam a dolgokat, így nem vettem észre, hogy mennyire rossz az a bejegyzés, amit írtam. Kaptam jó pár olyan hozzászólást, ami nem volt építő jellegű, de kaptam rengeteg olyat is, amik igazán kinyitották a szememet és megmutatták, hogy mennyire is rossz dolog az, amire készülök. Rengeteg hasznos tanácsot is kaptam.

Egyetértett abban, hogy jelentkezzen be terápiára, csatlakozzon egy egyedülálló szülőket támogató csoporthoz és találjon egy bébiszittert. Azt is tervezi, hogy kapcsolatba lép majd a gyermeke anyjával, még ha nem is hisz benne, hogy részese szeretne lenni a családjuknak. Az apa úgy fejezte be a bejegyzést, hogy leírta azt, hogy mennyire szereti a fiát. Azt írta, hogy valóban hitt benne, hogy az örökbe adás pozitív megoldás lehet a dilemmájára. Azt gondolja, hogy "szülés utáni depresszióban" szenvedett, amikor az eredeti posztját írta, mert a gödör alján érezte magát.

Ha fontosnak és érdekesnek találod ezt a bejegyzést, győződjön meg róla, hogy továbbítod barátaidnak is. Szeretnénk tudni a véleményedet erről a történetről, ha szeretnéd megosztani velünk.