A veterán véget akar vetni az életének, de amikor rágyújt az utolsó cigerettájára, hirtelen hangokat hall a bokorból

Máj 18, 2019

Katonaként harcolni a seregben, a legtöbb ember számára egy rettenetes időszak. Az országod szerint minden rendben van, hiszen az ellenséggel harcolsz. Azt mondják, hogy légy büszke magadra és a hazádra, de te csak azt látod, hogy bármikor meghalhatsz, a bajtársaid pedig vagy elesnek vagy megsérülnek. Sok ember, aki harcolt a seregben, poszttraumás stressz szindórmától és öngyilkos gondolatoktól szenved.

Josh Marino őrmester a seregben harcolt. A szolgálati ideje alatt agysérülést szenvedett el. Egy akna robbant fel tőle mindössze három méter távolságban. Elméjében folyamatosan újraélte a történteket, és úgy érezte, hogy a szenvedése soha nem múlik el. Úgy döntött, hogy így nem képes tovább élni, ez a trauma már túl sok volt a számára.

Írt egy búcsúlevelet a számítógépén, amit az asztalra mentett el. Előkészítette kését, tudta, hogyan fog véget vetni a szenvedésnek. Úgy döntött, hogy még egyszer utoljára rágyújt egy cigire, mielőtt megöli magát. Ahogy dohányzott furcsa hangokra lett figyelmes a közeli bokorból. Egy fekete-fehér kiscica volt az. A cicus folyamatos Marino lábához dörgölőzött. Marino zokogni kezdett, ahogy a kezében tartotta a macskát. Kansasi Fort Riley-ben állomásoztak ekkor. A macska óriási komfort érzetett adott számára. A bajtársai is örömmel simogatták új szőrmés barátjukat.

Innentől kezdve arra összpontosított, hogy miképp tud a cicuson segíteni. Ekkor ráébredt, hogy képes törődni másokkal és mások is képesek törődni vele. A cicát "Scout"-nak nevezte el. Minden nap tonhal konzervvel etette. A macska miután belakmározott, beugrott a katona ölébe. Egy idő után a cicus már felismerte Marino hangját. Marino minden etetésnél szólongatta Scout-ot. Egy nap a cica nem jött többet, Marino teljesen elkeseredett, hogy épp az lépett ki az életéből, aki megmentette azt.

Később Marino randizni kezdett egy lánnyal, akit még a középiskolában ismert meg. Elhatározták, hogy befogadnak egy macskát egy menhelyről, ahol éppen örökbefogadói napot tartottak. Azért döntöttek a hivatalos örökbefogadás mellett, mert Scout nagyon nagy hatással volt Marino életére.

Ahogy végigsétáltak a menhelyen, egy fekete-fehér cicamancs ütögetni kezdte Marino bal karját. Ránézett, és egy az egyben Scout-ra emlékeztette. Azonnal kinyitotta a ketrecét és a karjaiba vette a cicust. Nem volt kérdéses, hogy örökbefogadják-e. Azon nyomban aláírták szükséges dokumentumokat.

Marinot egészségügyi állapota miatt leszerelték a seregből. Úgy döntött, hogy visszaköltözik szülővárosába, Pittsburgh-be, ahol barátnője élt. Neki már volt három macskája, szóval Scout legújabb tagként csatlakozott ehhez a népes családhoz. Marino végül feleségül vette barátnőjét.

Mesterdiplomát szerzett klinikai rehabilitáció és mentális egészségügyi konzultáció szakon. Jelenleg a veteránügyi minisztériumnál dolgozik tanácsadóként, hogy segítsen azoknak az embereknek, akik hozzá hasonlóan traumán mentek keresztül.

Marino azóta egészségesebb táplálkozik és leszokott a dohányzásról. Marino hálás Scout-nak, amiért megmentette az életét. Egy rövid dokumentumfilm is készült Scout-hoz fűződő kapcsolatáról. Sajnos azóta Scout elhunyt leukémiában. A film az ő emlékére készült. Minden nap gondol Scout-ra, és arra, hogy ez a cicus miképp mentette meg az életét.

Mit gondolsz erről a történetről? Hallottál már ember és állat közötti barátságról? Írd meg nekünk a kommentben és passzold tovább ezt a cikket barátaidnak és családodnak, hogy Scout emléke tovább élhessen!